Sziasztok!
Kicsit megkésve,de itt a kövi fejli!Kérem a kommenteket!
Furcsa volt az elgondolás,hogy vadászni indulunk.
Gyorsan,futva közelítettük meg a tisztást.Thomas elmesélte,hogy mi jelenleg erősebbek vagyunk nála és gyorsabbak is.Beszélt valamilyen "különleges" képességről,de valószínű nekünk nincs,mert már jelentkezett volna.
-Állj!-torpantunk meg Tom szavára-Füleljetek!
Úgy is tettem.Láttam Amy is koncentrál.
Hallottam egy kis patakota tisztás körül,hallottam ahogy a fák koronájában madarak csivitelnek.Hallottama lengedező szelet,ami Keletről fújt.
Egyszerre éreztem és hallottam meg valami állatot.
Szagáról egyértelműen tudtam,hogy egy szarvas.
Nem volt egyedül,talán 4-en lehettek.Mind a ketten kelet felé néztünk.A testem magától valami furcsa pózt vett fel.Készen álltam a támadásra.
-Ügyes!-szólalt emg Tom-Gyerünk!
Megadta a jelet.Elindultunk a mit sem sejtő állatok felé,csak futottunk,amíg meg nem láttuk őket.
Békésen mászkáltak az erdő mélyén.Gyanum bebizonyosodott.Szarvasok voltak,szép nagy szarvasok,és igen,4-en voltak.
Olyan halkan közeledtünk feléjük,mintha ott sem lettünk volna.
Egyre közelebb,egészen addig amíg már csak egy ugrás volt,hogy leterítsük a vadat.
"Rajta!"-bíztattam magamKiugrottunk a fák mögül és üldözőbe vettük az állatokat.
Az "én" prédám futni kezdett,sebesen befelé az erdőbe.
Már nem jelentett gondot utánna loholni.Kecsesen és könnyedén felugrottam a fára.Egyik ágról a másikra lendültem.Beértem az állatot.Újra futni kezdtem.
Hírtelen,mintha felvillanyozódtam volna.Az újbegyeimbem lévő apró áramosság csak nőtt és kihatott az egész testemre.Egyeáltalán nem volt rossz érzés,sőt kellemes!
Erősnek és magabiztosnak éreztem magam.Szememet le sem vettem az állatról.Hihetetlenül gyorsan futottam utánna,mégsem mosódott össze a körülöttem lévő táj.Tisztán láttam mindent.
Szemem élesebb volt,mint valaha.
Egy újabb kellemes bizsergés szaladt át a testemen.
Szinte éreztem,ahogy a tekintetemmel megbénítim az állítot.
Az a földre hult és rángatózni kezdett.
Nemtörődtem semmivel csak a nyakán lüktető érrel.
Hallottam a vér csorgadozását az ereiben.Szempillantás alatt ott térdeltem melette.
A vad tehetetlenül rángatózott.
Föléje hajoltam.Koncentráltam,a torkomban felizzott a tűz és beleharaptam az áldozatomba.
A vér úgy járta át mozdulatlan ereimet,mintha feltöltöttek volna.A tűz is csillapodni kezdett égető torkomban.Addig szívtam magamba a a táplálékot,amíg a szarvas szemeiben a fény kihunyt.
Meleg vére percek alatt kihült.Már nem vonaglott tehetetlenül a földön.Nyugodtan,mereven feküdt.
"Megöltem"-úgy hasított belém a tudat,mintha villám csapott volna belém.
"Mit tettem?"-hátrahőköltem.
Azthiszem nehéz lessz megszokni a gyilkolást.
Pár perc múlva csatlakoztam Amyékhez.A földön ültek és nagyon jól elbeszélgettek.Túlságosan is jól.Amy úgy nézett Tomasra,mint aki fülig belezúgott.
"A vámpírok is lehetnek szerelmesek?"-merűlt fel bennem a kérdés.Talán nem veszett el minden.
Tom csak bókolt a barátnőmnek.Kivártam azt a pillantatot,ahol csendben vannak majd leültem melléjük.
-Na,milyen volt?-érdeklődött Tom.
-Furcsa,kicsit...rémísztő.
-Jaj,Gik!Neked minden rémisztő!-kacarászott Amy.
-Nem,most már nem!
-De még mindig gyáva nyúl vagy!
-Nem igaz!Ha az lennék kimernélek hívni?-Amy megörült a kérdésnek.
-Ki fut gyorsabban?
-Mondjuk!-vetettem oda.Feláltunk és futásnak is eredtünk.
Fej-fej mellett.
Egyikünk sem tűnt gyorsabbnak.Felugrottam a fára és himbálóztam egy kicsit.Amy azthittem lehagyott.Megvártam azt a pillanatot,amikor pontosan a kitűzöt helyre ér és leugrottam vele szembe.
-Én győztem!-mondtam önelégülten.
-De hát,ez csalás!-visította Amy.Elmosolyodtam,még sohasem nyertem vele szemben.
Tovább haladtunk,de már nem versenyként fogtuk fel.
-Neked is nehéz volt elkapni?
-Nem,nem,Ahogy a nyomába értem,mintha felvillanyozódtam volna,még most is tart!Nagyon kellemes érzés!Szóvaé ránéztem és rángatózva a földre hult.
-Micsoda?
-Igen,utánna odamentem és megettem vagyis ittam.Te nem?
-Tulajdonképpen én letepertem a földre és ott is közdöttem vele,nem ment olyan gyorsan,mint neked.
-Értem.
Nagyon messzire elmehettünk.Alig lehetett érezni Tomas szagát errefelé.Egyszer,de az rég lehetett.
Egy másik szagot is éreztem.Furcsán ismerős volt.Csakugyan vámpír.
-Mi az ott?-mutatott a homokos talajra Amy.
-Nem tudom.
A tárgy fölé hajoltunk.Egy kis fekete pamut anyag feküdt a porban.
-Furcs,nem érezem,hogy valaki járt volna erre.
-Én érzek valamit,érdekes,de mégis ismerős!Igez olyan 3-4 napos.
Felvettem az anyagot a földről.
-Biztosan egy ruhadarab.-állapítottam meg Amy.A szélén egyértelmű szakadás volt.
Olyan vágyakozva nézett az anyagra.Szeme csak a kezemben lévő darabra koncentrált.
Lassan,kimért léptekkel felém közeledett.Kinyújtotta a kezét.
Én csak álltam és figyeltem.Amy kivette a kezemből.
Vörösen izzó szeme a semmibe bámult.Száját nyitva tartotta.
-Amy!Amy!Jól vagy?-tudakoltam,de nem válaszolt.
Szemében semmi "életre" utaló jel nem akadt.
-Hahó!Hallasz engem?.megragadtam a vállát és rázogatni kezdtem.
Amy összeborzongett és visszatért a jelenbe.
Kicsit megkönnyebbültem,de újra aggódni kezdtem.
Az arca kemény volt és dühös.Egy kis félelmet is láttam rajta.
-Mi a baja?-kérdeztem óvatosan-Megszorítottam a válát.Valószínűleg meg sem érezte,mivel egyenrangúak voltunk erő terén.
-Láttam valamit!-válaszolta elhalt hangon.
Mit?
Amy felmutatta a rongydarabot.
-Rileyt!
Meghökkentem.
-Amy!Mesélj!
-Hát,azzal a nővel volt,Victoriával.Azt beszélték,hogy megkell ölni minket,még mielőtt...
-Folytasd!-utasítottam.
-Valami csata lessz,egy ember miatt.Riley és Victoria ide tartanak!Több velünk hasonlóakkal!Újszülöttekkel!
Feszülten figyeltem.
"Miért akar minket megölni Riley?"
-Milyen csata?
-Nemtudom.Valami embert akarnak megölni,de előbb velünk végeznek,hogy ne tudjuk azokat a vámpírokat értesíteni!
-Mi folyik itt?-jött oda Tom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése