II.fejezet-Valami új

Sziasztok!Itt a második fejezet.Ez nem lett olyan jó szerintem,de remélem azért élvezhető!Kérlek,hogyha tetszik az irományom katt a Rendszeres olvasókra!
Csak,hogy tudjam érdemes-e ezt tövább folytatni!
Kérlek írátok meg a véleményeteket is!
Előre is közsi:Angi

Egy tágas szobában voltam.A falak fehérek.
-Miért nem haltam meg?-kérdeztem.A hangom furcsa volt.Csilingelő és dallamos.Mintha valaki helyettem beszélne.
-Hidd el!Ez rosszabb a halálnál!-mondta a férfi.
Felültem az ágyon.A mozgásom…olyan furcsa volt.Lomha testem a másodperc töredéke alatt mozdult meg.
-Mi ez?
Felemeltem a karomat.Olyan gyorsan mozogtam,hogy a szívemnek esélye sem volt megdobbanni…A mellkasomhoz kaptam.A kezemet a bal oldalára szorítottam és vártam,de semmi.
1,2,3….1,2,3..még mindig semmi.A szívem megállt.
„Szóval mégis meghaltam?Rosszul tudja az a férfi!”
-Még mindig élsz!Csak….-mondta.Mitha csak kiolvasta volna a fejemből a kérdést.
-Hát akkor?Miért nem működik?
-Áááááááá!-egy pillanat alatt a hang irányába néztem.
-Amy!-és már ott is voltam mellette.-Amy,hát nincs semmi bajod?- újabb sikítás.
-Nemsokára Ő is átalakul!
-Mit csinál?-hallottam Amy egyre gyorsuló szívét majd egy utolsót ütött és megállt.
-NEM!NEM!-újabb gyors mozdulattal megragadtam a kezét.Amy kinyitotta a szemét.
-Gik?-hangja csilingelő volt és tökéletes!
A bőre hófehér és márványsima.Az ablakon beszűrődő napsugarak kecsesen táncoltak szikrázó testén.A szeme vérvörösen izzott.Tátott szájjal bámultam.Olyan csodás volt,nem inkább tökéletes!
Amy ugyanilyen káprázattal bámult engem.
-Gik!Te gyönyörű vagy!-szólalt meg végül.
-Miket beszélsz itt össze?Néztél már tükörbe?
Amy felnevetett.
-Te ökör!Most nyitottam ki a szemem!
Egyszerre néztünk a férfire,aki megköszörülte a torkát.A velünk szemben álló ember cseppet sem különbözött Amyétől.
Akaratlanul végig bámultam magamon.Bőröm nekem is márványsimaságú és a hónál is fehérebb.Gyors mozdulataimmal kinyújtottam a kezemet.Tökéletes,kőkemény,mégis lágy bőrömön ragyogott a napsugár,akár egy gyémánt! Ujjaim begyében gyenge kis elektromosságot éreztem.
-Boldog Szülinapot!-törte meg a csendet a férfi-A nevem Tomas.Én találtam rátok az erdőben.Mondjátok,mire emlékeztek?
Fájdalom nyilalt a torkomba,égető fájdalom.Újra éreztem a kiszáradást.Odakaptam a kezem,mintha így megszüntetném.
-Ó,biztosan szomjasak vagytok!-állapította meg Tom.
-Mi…Mik vagyunk?-tág szemekkel meredt Amy magára.
-Tudjátok,az erdőben az a férfi,aki megtámadott benneteket…..Vámpír volt.
Lopva összenéztünk.Rögtön tudtam,hogy Ő is azt gondolja,amit én:”Ez megőrült!”
-Ahogy megtámadott benneteket-valószínűleg át akart változtatni-a szervezetetekbe vámpírméreg került.Ez volt az a lángolás!Felélte a testetekben lévő összes vért és nedvességet.Nincs többé szükségetek alvásra,nem „emberi” étellel táplálkoztok,nem fog többi verni a szívetek!-nagyot sóhajtott-Viszont remek,bár olykor zavaró képességeket kaptatok:gyorsaság,erő,jó hallás,szaglás.Kifinomult mozgás,tökéletes test.
-De,ha nem „emberi” étellel,akkor mivel?És miért ég a torkom még mindig?-tettem fel a kérdést.
-Vérrel!-a hír hallatán összerázkódtunk.-Tudjátok,nem kell embert gyilkolni!Én már 700 éve állati vérrel táplálkozom.Jó erőben tart,de a szomjat sohasem csillapítja!
-700 éve?Mi van?
-Igen,annak idején engem 18 éves koromban támadott meg egy vámpír,de nem sikerült megölnie,így átváltoztam.Sohasem öregszem,megmaradtam az eredeti koromnál.Bár a fajtánkbeliek a vámpír életüket számolják,nem az emberit.
-Szóval én örökre 17 leszek?
-Örökké!-válaszolt a kérdésemre Tomas.
-Akkor mi vámpírok vagyunk?
-Azok,egész pontosan újszülöttek.Mondjuk még sohasem láttam ilyet.Ti olyan mások vagytok!Túl nyugodtak.Nincs semmi jel arra,hogy veszélyesek lennétek.Én annak idelyén legszívesebben kiirtottam volna egy várost!A legtöbb újszülött megöli a társát,nem aggódik érte!Furcsa,de nekem tetszik!Végre valami új!
-Megkéne ölnöm Amy-t?
Elképzeltem,ahogy ezzel a gyorsasággal nekivágódnék,Ő a földre esne és az újonnan szerzett erőmmel beletaposnék a gyomrába.Összerázkódtam.-Nem!SOHA!
A férfi felnevetett.
-Hogy kerültünk ide?
-Sikításokat hallottam,na meg egy ügyetlen vámpírt.Rögtön tudtam,hogy mit akar,megölni titeket.Arra gondoltam megnézem mit csinál,nem nagyon szeretném,ha az én területemen vadászna.Aztán,ahogy meghalottam,hogy át akar változtatni gyorsabbra vettem a tempót,de elkéstem.Téged-mutatott rám-már megharapott és Téged-Amyre nézett.Szemük összefonódott.A férfiben olyan lágyság volt,hogy már elképzelhetetlen. Amy pillanatra sem nézett el, végül Tomas folytatta.-pedig éppen készült megharapni és meg is tette!
Utána harcolni kezdtünk,de semmi esélyét nem látta ellenem,így elfutott. Én elhoztalak ide benneteket,nehogy emberek vagy az a lény találjon rátok!
-Miért mondtad,hogy ez rosszabb a halálnál?-faggattam.
-Tudod,mi gyilkosok vagyunk!Ölésre teremtettünk és a lelkünk…a lelkünk örök kárhozatra van ítélve!-a választ némi csend követte végül Amy szólalt meg.
-Miért akart minket Riley átváltoztatni?
-Nemtudom.Említett valami Victoriát,de fogalmam sincs.
Újra eltöprengtem.
Miért pont engem akart vámpírnak?Én semmire sem vagyok jó!Csak arra,hogy bajba keverjek másokat,mint Amy-t.Ha nem lennék,Ő sem lenne itt.
Nem lenne örök kárhozatra ítélve!
De mit számít ez?Ha soha nem kell meghalnunk,akkor a pokolra sem kell jutnunk!Nem igaz?
Vajon mit szólnak a szüleim?Azthiszik meghaltam?Áhh!Biztosan nem keresgélnek!Örülnek,hogy megszabadultak tőlem!
Mi van Amy szüleivel?Biztosan beleőrülnek a fájdalomba.
Már elképzeltem,ahogy a kis falunkban,Úriban az Ő fényképei borítják a villanyoszlopokat és a hirdetőtáblákat.
Vajon értem megtennék ugyanezt?Mit szólnának ha beállítanék?
Megmutathatnám nekik,hogy érek valamit,hogy erősebb vagyok bárkinél!
Nem…nem..hidjék csak azt hogy meghaltam,így jobb lesz!
A torkomat újra az az iszonyatos fájdalom ragadta el.
Kizökkentett a gondolkodásomból.
-Mi ez?Már megint izzik!-mondtam keservesen.
-Ó,jajj!Sajnálom elfeledkeztem arról,milyen szomjasak is lehettek!Akkor nyomás vadászni!
-Mi ?Vadászni?
-Nyugalom,menni fog!-bíztatott minket.
Elképzeltem,ahogy lándzsákkal szaladgálok egy ártatlan állat után.
-Hogyan kell?-kérdeztem,mert az előbbi ötletem túl egyszerűnek bizonyult.
-Ösztönös!Rá fogtok kapni az ízére!Csak ne menjetek a falu 3 méteres körzetébe!!
Valami újat vettem észre a férfin.Szeme aranybarna,nem vörös, mint Amy-é.
-Miért ilyen a szemed?
-Mint már mondtam,én állati vérrel táplálkozom.Nektek azért vörös,mert még felélitek a testetekben lévő maradékot.Ha követitek a példám,hamarosan a tiétek is ilyen lesz!
A többit majd később magyarázom el!

I.fejezet-Kínszenvedés

-Amy!Most!Most szabadíts ki innen,meg megőrülök!
-De mi bajod Gik?
-Mindegy,csak találkozzunk a sulinál!
-Jó,máris megyek!-tettem le a telefont.
Amy volt a legjobb barátnőm,nehéz helyzetekben csak rá számíthattam.
Leszaladtam a szobámból és kirontottam a bejárati ajtón.Anyu mondott még valamit,gondolom azt,hogy:”Ha elmész,kint maradsz!” vagy azt,hogy:”Te jársz rosszul!”
De nem érdekelt,csak szaladtam a megbeszélt helyre.
Amy már a lépcsőn ült,ahogy meglátott felpattant és én a nyakába borultam.Könnyeim a pólóját áztatták.
-Otthoni?-kérdezte megértően,én csak bólogattam.-Figyelj..menjünk valamerre!
Elindultunk amerre a lábunk vitt.
-Akkor minden oké?-kérdezte,miután valahol az erdő közepében jártunk.
Gyönyörű volt.A fák a magasba emelkedtek,alul apró gazok állták utunkat.
Hallottam a madarak csipogását,az állatok vonyítását és egy suhogó hangot.Furcsa volt,nemtudtam beazonosítani.
-Hallotad ezt?-kérdeztem rémülten.
-Te paranoiás tyúk!Már megint rémeket látsz!-újra az a hang.
-Nem,már megint.Te nem hallod?
-Mit!?-megragadtam Amy karját,mintha az oltalmat nyújtana.
-Ott!-mutattam a hang irányába.
Egy alak ugrott ki a fák sűrűjéből.A férfi gyönyörű volt.Barna haján megcsillantak a naplemente sugarai,bőre szikrázott,akár a gyémánt.Fancsali vigyort vágott.Túl szép volt,túl tökéletes.
-Ki maga?-szólalt meg Amy.Én még mindig a karját szorítottam.Ő olyan bátor volt,olyan vakmerő.Mindig is felnéztem rá,bár csak egy évvel volt idősebb nálam.
-Riley.-mondta dallamos hangon-És Ti?
-Mit akar tőlünk?-kérdeztem.
Riley elmosolyodott.Fogai hegyesek és csillogóak.Volt valami fura ebben a férfiban.
Jobban szemügyre vettem.Arca csillogott,ahogy a kósza napsugarak megtörtek rajta.Bőre márványsima és hófehér.Szeme vörös.
„Vörös?Mi van?”
-Victoria büszke lesz rám,kettőt egyszerre!-mondta és megindult felénk.
-Gik,fuss!-utasított Amy.
Roganni kezdtünk a sűrűben.A nap már eltűnt az égről.Sötét volt.
Futottunk,ahogy csak tudtunk.Hangos morgás hallatszott a támadónk felől.Amy pár lépéssel előttem járt.Soha nem voltam jó futó plusz még a gyökerek is nehezítették az utamat.
-Helló!-a férfi szempillantás alatt ott termett előttem.Olyan iszonyatos erővel ragadta meg a csuklómat,hogy biztos voltam abban,eltört.
-Amy,szaladj!-mondtam.Legalább így Ő megmenekül.
Riley végigszagolta a karomat az ereim mentén,felhúzta felső ajkát és…………
Megharapott.
Felsikoltottam.Próbáltam kiszabadulni a szorításból,de nem ment.Jéghideg keze csapdaként zárta körül a karomat.
Most valahogy nem éreztem az előbbi hidegséget,valósággal lángolt a csuklóm.
Riley elengedett,én azonnal a földre estem.Testem görcsbe rándult,levegő után kapkodtam.
Nemtudtam mi történik vele.Olyan érzés volt,mintha kettéfűrészelnének,elütne a busz,öklözne egy bokszbajnok,bikák taposnának és savba mártanának egyszerre.
Éreztem ahogy a testem kifacsarodik és ráng.
Nem emlékszem rá,mi is történt valójában.Annyira hirtelen csapott le rám a valóság..
Az egyik pillanatban még minden normális.Ott volt a családom és veszekedtünk,aztán felhívtam Amy-t.Találkoztunk a suli előtt,elindultunk az erdő felé.Aztán ostoba semmiségen kisiklott minden.Miattam vagyunk itt!!
Saját sikolyaim közben kihallatszott a rideg Riley és a tehetetlen Amy hangja.
Végül elárasztott a sötétség…Túlságosan gyenge voltam,a kezemet üres gumitömlőnek éreztem.
„Meg fogok halni?”-gondoltam.-„De miért kell így szenvednem?”
Legszívesebben térden csúsztam volna vissza,hogy bocsánatot kérjek a szüleimtől.
Annyira sötét volt,mintha nem csak a szememet,hanem az egész agyamat egy vastag kendővel takarták volna el.
Nemtudtam felidézni ismerős arcokat,Amyét,Anyuét,Apuét,a szomszéd lányét,a magamét..
A tűz még forróbban égetett,azt kívántam bárcsak megölne valaki!
Az egész testem belepréselődött a lángokba.
A végtelen tűz tovább tombolt.Nem halottam már semmit,mintha megsüketültem voln.
Mennyi idő telhetett el addig,mire az idő végre jelentést nyert?
Hírtelen erősödni kezdtem.Apránként uralni tudtam a testemet.
Éreztem a lábujjaimat,a karomat,a fejemet.Bár a lángolás nem hagyott fel,de kezdett enyhülni.
Hallásom egyre élesebb lett,hallottam a ziháló szívemet,hallottam valami furcsát,olyan volt,mintha valaki egyenletesen szedné a levegőt,hallottam,hogy valaki sikít,szíve-akár csak az enyém-helytelenül kalimpált.
Egyre erősebb lettem,a gondolataim egyre tisztábbak.
Hallottam a szék nyikorgását,a szellőt és lassú,kimért lépteke egész közelről.
Egyszóval,mindent hallottam.
A torkom különösen fájt,mintha ki lennék száradva,rettentően szomjas voltam.
A szívem gyorsulni kezdett.Felszabadult a tenyerem is,helyette hűvös,csodás érzés várt.
Újra lépteket hallottam,most már közvetlen mellőlem.
-Ne aggódj!Mindjárt vége!-mondta egy csilingelő hang.
„Ki lehet ez?”
A tűz elszivárgott az alkaromból és a lábamból egészen a térdemig,már éppen kezdtem örülni,hogy új végtagom szabadult fel,de aztán…
A szívem úgy beindult,mintha egy motort rúgtak volna be.
A mellkasom közepében felizzott a tűz,beszippantotta a maradék forróságot a testem többi részéből.A szívem az utolsó dobbanáshoz közeledett,tudtam,hogy hamarosan itt a vég.
Hiszen az az ember is megmondta!
A lángolás zsugorodott,majd egy utolsó erőt vett,amivel egy utolsó,lomha,üres dobbanásre készette kimerült szívemet.
Végül elhalgatott.
Nem fájt semmim.
Lassan kinyitottam a szemem….

Köszöntés

Sziasztok!
Remélem sok olvasóm lesz!
Röviden a történetről:
Ezt a sztorit a barátnőmmel(Pannival) találtuk ki.Én "Gik" szemszögéből írom.
Szóval,van egy lány Angelic Swanlic,akinek a legjobb barátnője Amy Banset.
Az erdőben Riley Biers/Vámpír/ rályuktalál és átváltoztatja őket.
Mivel Victoria/Vámpír/ megbízza Őt,hogy "újszülötteket" toborozzon Bella Swan/Ember/ és a Cullenék/Vámpírok/ megtámadásához.(Twilight Saga:Eclipse)
De egy csoda folytán Giket és Amy-t egy Thoumas nevezetű vámpír megvédi és elviszi a házába.
A lányok ott változnak át.
Azután sok érdekes dolog fog történni,nem akarom lelőni az összes poént!:D
Az ismertető ennyi lenne....
Üdv!